A ministránsok négy életszabálya


Első életszabály: Jézus és Mária a barátaim.
A ministráns Jézus és Mária társaságában, szeretetében él.
Második életszabály: Mindig örömmel szolgálom az Urat.
A szolgálatot mindig örömteli lelkülettel kell végeznünk.
Harmadik életszabály: Célom, hogy elérjem a mennyei hazát,
és ezért semmi áldozatot nem sajnálok.
Megjelöli a ministráns végső célját, áldozatának, szorgalmának,
buzgóságának értelmét.
Negyedik életszabály: Naponta véghezviszek valamilyen jócselekedetet.
Ez gyakorlati igazolása annak, hogy a ministráns komolyan veszi fogadalmát.
Ezek a szabályok segítenek a szentség elérésében. Ha a ministráns elsajátítja és
életében megvalósítja ezeket, biztosan eléri a földi és a mennybeli boldogságot.
Az Úr Jézus arra hív, hogy barátságotok még mélyebb, szilárdabb legyen.
Ezért szükségetek van arra, hogy még többet tanuljatok
és növekedjetek az erényben.


Forrás: Luscon: Isten és ember szolgálatában
http://www.agardikatolikus.hu/fiataloknak/ministransok-az-egyhazkoezsegben/615-a-ministransok-negy-eletszabalya.html

Intelmek a Ministránsok számára

Feladataink
A feladatunk, hogy Jézus Krisztust, a Megváltót ,az Isten fiát szolgáljuk. A misén, és a misén kívül kisebb szolgálatokat végzünk a világi lelkipásztori kisegítők, a sekrestyések, az akolitusok és a lektorok mellett. (A lektor felolvasó, az akolitus pedig gyertyavivő, vagy áldoztató). Ilyen kisebb szolgálat pl.: a bor vizezése, a tálcázás, a csengetés stb.
Öltözetünk
A ministránsok, a celebránsok nem az utcai ruhájukat, hanem a sajátos öltözéküket veszik fel szolgálataik során. A ministránsruha a mise, az istentisztelet fényét emeli. Többféle ministránsruha létezik. Akármilyen ruhánk van, ügyelnünk kell a tisztaságára, és a helyére való visszatételre.
A jó ministráns lelkülete
"Nem elég jó gyereknek lenni ahhoz, hogy ministráns lehess. Szükséges, hogy legyen a szívedben vágy az Úr szolgálatára a hívek közösségében, és a pap segítségére. Sokféle módon hívhat meg az Úr. Szívesen részt veszel a katekézisen, érdekel mindaz, ami ott elhangzik, buzgón imádkozol, örömöd telik abban, hogy a templomban tevékenykedhetsz. Sokan segíthetnek téged abban, hogy rátalálj az Úrhoz vezető útra. Hitoktatód, barátod, szüleid biztatása stb. De ez önmagában mindig kevés. Kell a te személyes elkötelezettséged, amely nélkül nem lesz belőled jó ministráns. Hisz mindent Krisztusért teszel! Az ő kedvéért vagy pontos, figyelmes, szorgalmas. Loyolai Szent Ignác így emlékezett vissza: "Harminc esztendő alatt akár esett, akár fújt, semmi nem tartott vissza attól, hogy az Isten szolgálatára tervbe vett munkát órára pontosan el ne kezdjem." Természetes, hogy nemcsak testben, hanem lélekben is felkészülsz a ministrálásra. Legyen tiszta a kezed, fésülködj meg és tisztítsd ki a cipődet. De a lelked is tiszta legyen! Ne feledd: az Úr asztalánál teljesítesz szolgálatot. Legyen ez a szolgálat ünnep számodra! Ismét Szent Ignácot idézem: "Omnia ad maiorem Dei gloriam!
- Mindent Isten nagyobb dicsőségére!"
Ugye, nem lehet ennél szebb feladat?"
Forrás: Verbényi István:Ministránsok Kézikönyve
Tehát a jó ministráns az, aki szívesen vesz részt a katekézisen, érdekli mindaz, ami ott elhangzik, buzgón imádkozik, és öröme telik abban, hogy a templomban tevékenykedhet és jó gyerek.


forrás:http://www.agardikatolikus.hu/fiataloknak/ministransok-az-egyhazkoezsegben/69-intelmek-a-ministransok-szamara.html
 

Szent Tarzíciusz
Az Oltáriszentség vértanúja


A kereszténység terjedését a pogányok nem nézték jó szemmel. Rómában több száz embert vetettek börtönbe a hitük miatt. Hívő testvéreik nem hagyták el őket. Ahogy a beteghez, úgy a rabokhoz is igyekeztek eljuttatni Krisztus Testét. A börtönökbe azonban nehezen jutottak be a felnőttek, ezért oda gyerekek vitték el az Oltáriszentséget. Közéjük tartozott Tarzíciusz, aki fiatal volt és elég ügyes ahhoz, hogy bejusson a börtönökbe, és megáldoztassa a keresztényeket. A püspök ruhából készült tarsolyba tette az Oltáriszentséget, a tarsolyt pedig Tarzíciusz nyakába akasztotta, aki örvendezve indult útjára. Már majdnem a börtön bejáratához érkezett, ahol engedélyt kellett kérnie, hogy ismerőseit, barátait meglátogassa, amikor néhány fiú játszani hívta. Tarzíciusz nemet mondott, erre elé álltak és rángatni kezdték. Ő attól félt, hogy letépik róla az Oltáriszentséget rejtő tarsolyt, ezért kezét a mellére szorította. Egyre jobban támadták. Biztosan ő is keresztény – kiabálták. Vegyük el, amit a ruhája alatt rejteget! Az egész csapat a hősiesen védekező fiúra támadt. Tarzíciusz látta, hogy az Eukarisztiát nem tudja kimenteni a pogány társai kezéből, gyorsan magához vette Jézus Testét, hogy azok meg ne gyalázhassák. Erre a fiúk még inkább megvadultak. Megetted a kincsedet? Majd kiverjük belőled! Ütötték, verték őt. A nagy kiabálásra az őrség egyik tagja közéjük rohant és szétválasztotta őket. A fiúk elrohantak, csak Tarzíciusz maradt a küzdelem helyszínén. Alig volt benne élet. A katona mellé térdelt. Azonnal megismerte, hiszen titokban ő is abba a közösségbe járt. Hol van az, akit magaddal hoztál? – kérdezte. Velem van, a szívemben – suttogta a fiú és meghalt. Vértanúsága a hagyomány szerint 257. augusztus 15-én történt.

Szent Tarzíciusz, ministránsok védőszentje, könyörögj érettünk!
 
Ministránsok imája
 
IMA SZENTMISE ELŐTT:

A Te házad otthonunk,
Urunk Jézus itt vagyunk,
Hogy szolgáljunk oltárodnál, 
téged, aki megváltottál.
Magasztalja nevedet szívünkben a szeretet
Meg ne bántsunk soha többé, 
Tégy minket hű gyermekeddé.
Szent Tarziciusz, a ministránsok védőszentje, könyörögj érettünk! 
Ámen!
 
IMA SZENTMISE UTÁN:

Jézus, édes örömöm,
Jóságodat köszönöm,
Szolgálhattam oltárodnál,
Kegyelmeddel megváltottál.
Ha most házad elhagyom, 
Kísérj minden utamon. 
Meg ne bántsam soha orcád,
Add, hogy méltó legyek hozzád.
Szent Tarziciusz, a ministránsok védőszentje, könyörögj érettünk!
Ámen!