Kolping hírek


 

Újjáalakulásának 25. évfordulóját ünnepelte a Magyar Kolping Szövetség

Szeptember 26-án kettős ünnepet tartottak a budapesti ciszterci Szent Imre-templomban: a Magyar Kolping Szövetség születésnapját ünnepelte, a szervezet országos prézese, Kövesi Ferenc pedig ezüstmiséjét.

A jubileumi eseményen részt vett az ország szinte valamennyi Kolping Családja – köztük a körmendi és a szombathelyi egyesületek is –, az augsburgi Kolping Család, továbbá képviseltették magukat az ukrajnai és a romániai, valamint a Nemzetközi Kolping Szövetség vezetői is. A több mint ötszáz résztvevő között a Körmendi Kolping Család tizennyolc fős delegációja alkotta a legnagyobb küldöttséget.

Az ünnepség hálaadó szentmisével vette kezdetét, melyet Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius mutatott be a jelen lévő püspökök és prézesek koncelebrálásával. A latin és magyar nyelven tartott istentisztelet kezdetén ifjúsági zenekari kísérettel valamennyi megjelent Kolping Család felvonult egy-egy zászlóvivő képviseletében.

A főcelebráns örömét fejezte ki a mozgalom magyar tagságának Adolf Kolping hagyományaihoz és hagyatékához való szilárd elkötelezettségét illetően, valamint felhívta a figyelmet a kolpingi értékek megtartásának és terjesztésének fontosságára is a mai világban.

Az ezüstmisés Kövesi Ferencet a szentmise végén köszöntötték.

Ezt követően a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium dísztermében folytatódott az ünnepség különféle előadásokkal, illetve zenés produkciókkal. A megjelenteket Süveges Gergő televíziós műsorvezető és újságíró köszöntötte, majd Laczhegyi László, a Magyar Kolping Szövetség elnöke ismertette röviden a magyar mozgalom rendszerváltozást követő újjáéledésének főbb mozzanatait. Ezután Bánhidy Vajk történész-tanár értékelte a mozgalmat az elmúlt huszonöt év távlatában, illetve vázolta fel a jövőbeli dilemmákat és kihívásokat. Harmadikként Simicskó István egykori sportért felelős államtitkár, jelenlegi honvédelmi miniszter adott nemzetközi kitekintést a Kolping Mozgalom kapcsán.

A hazai előadók után a külföldi meghívottak következtek. Ottmar Dillenburg atya, a Nemzetközi Kolping Szövetség főprézese, illetve az augsburgi Kolping Család, valamint az Ukrán Kolping Szövetség vezetője köszöntötték a lelkiségi mozgalom magyar tagjait.

Az ünnepség végén zenés produkcióra került sor, majd pedig kihirdették a 25 éves jubileum kapcsán korábban meghirdetett Kolping-vetélkedő végeredményét is. A győztes a Lenti „Szent Katalin” Kolping Család Egyesület lett.

Forrás: Szombathelyi Egyházmegye

Fotó: Bedőcs Gyula, Kristók János

http://www.magyarkurir.hu/hirek/ujjaalakulasanak-25-evfordulojat-unnepelte-magyar-kolping-szovetseg

Magyar Kurír


2015.03.21.

A Pécs Tv összeállítása a Kolping Adolf ereklye Pécsi látogatásáról.

<<< Közvetlen link >>>


Ifjúsági hétvége Érsekvadkerten


Miután részt vettünk az Érsekvadkerti Kolping Család fenn állásának 20. évfordulójának ünnepségén, most is nagy örömmel fogadtuk a meghívásukat az általuk szervezett országos ifjúsági hétvégére, amely első alkalommal került megrendezésre.
Péntek délután nagy lelkesedéssel indultunk neki az útnak. Egy rövid, csendes szentmise után elfoglaltuk szobáinkat az erdei házban, majd ízletes vacsorával vendégeltek meg minket, miközben már lehetőség nyílt beszélgetni, röviden megismerni egymást. Étkezés után kimentünk a szabadba, ahol Sillye Jenő zenés előadását-tanúságtételét hallgattuk meg, ami egyben közös imádság volt. Ezt követően Kövesi Ferenc, „Feri atya” – az országos prézes – vezetésével egy ismerkedő kör indult, ahol mindenki pár mondatban bemutatkozott. Az este kötetlen beszélgetéssel, ismerkedéssel folytatódott. Éjfél után nem sokkal mindenki nyugovóra tért.
Szombat reggel fél nyolckor bőséges reggeli fogadott minket, majd a lenti ebédlőt átalakítva, Feri atya vezetésével megnéztük a „Gran’ Torino” című filmet, ami után mindenki kifejtette gondolatait a látottakról. Ezek után Feri atya bemutatta Garry Chapman „Egymásra hangolva” című nagy sikerű könyvét; majd kiscsoportokba rendeződve az öt szeretet nyelvről beszélgettünk. Egy óra körül ebédeltünk, majd Mészáros Csaba atya tartott előadást, aki egy újmisés paptársával és egy diakónussal érkezett közénk. Csaba atya által kapott feladat elvégzése után közösen kirándultunk a közeli erdőben. Visszaérkezve elfogyasztottuk a vacsorát, majd közös meccsnézés vette kezdetét. Éjszakába nyúló beszélgetések után eltettük magunkat másnapra.
Vasárnap, a reggeli után összepakoltunk, majd közösen részt vettünk a falu templomában tartott szentmisén. Mise után átmentünk a helyi Kolping közösségi házába, ahol agapé várt minket. A kellemes együttlét és a jövőbeli tervek átbeszélése után elbúcsúztunk egymástól, és elindultunk vissza, Budapestre.
Ezúton is köszönjük az Érsekvadkertiek szívélyes vendéglátását: A Vízivárosi Kolping Család ifjúsága.


 


Beszámoló a Nemzetközi Kolping szövetség  XXXII. Közgyűléséről
Köln, 2012. június 4-9.

 

A németekre jellemző hosszas és alapos szervezés után elkezdődhetett a Kolpingszövetség XXXII. közgyűlése. A küldöttek folyamatosan érkeztek a Köln közelében, Bensbergben lévő képzőközpontba. A gyönyörű park közepén elhelyezkedő hatalmas épület papi szemináriumnak épült a múlt század 30-as éveiben, de a kedvezőtlen politikai helyzet és a háborús katasztrófa után eredeti hivatását nem tölthette be. A háromemeletes épület, amely négyszöget zár be és közepén modern kápolnát rejt, Schulte bíboros nevét viseli, aki először terjesztette fel Adolf Kolpingot a boldogok sorába való felvételre. Mai időnk minden kényelmével felszerelt kétágyas szobákban helyezték el a küldötteket. A közgyűlést megelőzően titkári értekezlet volt, melyen az országos titkár Hudson Judit is részt vett.
A magyar küldöttséget Kövesi Ferenc országos prézes atya vezette.
61 országból 210-en vettek részt a közgyűlésen, akik folyamatosan érkeztek a hétfői nap folyamán a világ minden részéről. A magyar küldöttség előtt éppen a vietnámiakat fogadták, utánuk Albániából érkezett az egyetlen katolikus püspök. Mindenféle fajta testvér képviseltette magát a fekete afrikaiaktól a karakteres arcélű latin-amerikaiakig, a gazellatermetű, nyúlánk hindu nőktől a kenyaiakig. Volt ott szép szál német és filigrán lengyel, lobogó fekete perui és szőke osztrák. Az ember csak csodálhatta a sokféleséget, a gyönyörű arcokat, hogy a Jóisten milyen szépnek teremtett bennünket!
Az első nap hivatalos programja Kerpen-ben, Adolf Kolping szülőházának megtekintésével kezdődött. Sajnos az időjárás nem volt kegyes hozzánk, így nem vonulhattunk zászlóval a templomig, még így is bőrig áztunk, hogy buszokkal vittek bennünket. De a kedvünket nem törhette meg, többnyelvű nyitómisén vehettünk részt. Az újonnan megválasztott főprézes, Ottmar Dillenburg atya mondta a szentbeszédet abban a templomban, ahol majd’ 200 éve Adolf Kolpingot keresztelték és ahol a meghívást kapta „Kövess engem...”  Ez volt a mottó, a zenei szolgálatot a helyi kórus látta el, afrikai és délamerikai dallamokat énekelve és a híveket is bevonva, fehér kendő lengetésével élővé tették az amúgy is lelkes résztvevők ünneplését. A városháza melletti csarnokban tartott fogadáson a polgármesterasszony köszöntött bennünket és örömmel jelentette be, hogy jövőre születésének 200. évfordulója alkalmából Kerpen megkapja Adolf Kolping nevét (Kolping-Stadt Kerpen).
Kedden elkezdődött a kemény munka, már kora reggel elmélkedést hallgattunk az uruguay-i prézes atyától Washington Rodriguez-től. Dillenburg főprézes atya nyitotta meg a közgyűlést és egyben beszámolt a Kolpingszövetségben végzett pasztorális munkáról. Őt Hubert Tintelott főtitkár követte, aki a Kolpingszovetség helyzetéről és tevékenységéről tartott beszámolót. Tintelott úr 39 éve dolgozik a szövetségben és az előző heti választást követően adta át a stafétabotot fiatal utódjának Markus Demele úrnak. Tevékenysége folyamán a kezdeti 14-ről 61-re ugrott az országok száma. Délután a gazdasági, pénzügyi helyzetről volt szó, előterjesztették a beszámolókat, illetve előterjesztették az alapszabállyal kapcsolatos változtatásokat, melyről szavazni kellett. A napot az Edith-Steinről elnevezett kápolnában tartott szentmisével zártuk.
A szerdai napot püspöki szentmisével kezdtük: Meisner bíboros úr a Nemzetközi Kolpingszövetség protektora Kölnből jött el, hogy Szent Norbert napján az imádság hogyanjáról és mélységéről tanítson bennünket szentbeszédében. Azt követően Peter Kodwo Turkson ghanai származású bíboros, aki Rómában a Justitia et Pax Bizottság elnöke a katolikus szociális tanítás alapelveiről tartott vitaindató előadást. A Rerum novarum, Pacem in terris, Laborem exercens, Sollicitudo rei socialis és Caritas in veritate pápai enciklikák alapján a szervezők 5 nagy csoportot hoztak létre. A csoportok a megadott témákat megtárgyalták, öszefüggésbe hozták a Kolping mozgalommal, a jelenlegi helyzettel, a célkitűzésekkel. Ez volt úgy a legnehezebb nap, mert mindenkinek volt mondanivalója, a jobbítás szándékával heves viták alakultak ki. A szervezőket dícséri, hogy zökkenő- és surlódásmentesen zárták le a megbeszélést, délután ötleteket fogalmaztak meg, célokat tűztek ki, amik a következő öt évre lesznek irányadók
Csütörtökön Kölnben ünnepeltük az Úrnapját. Reggel még esett az eső, de nem tudta elmosni a sok szép színes zászlót, az ünneplőbe öltözött sokaságot. Majd egy óráig tartott a küldöttségek, a különböző helyi szervezetek, viseletbe öltözött népcsoportok, gyerekek bevonulása a katedrálisba. A kórus három helyen állt fel, és a hívekkel együtt énekelve tették széppé az ünnepet. Különböző nyelveken olvasták fel a szentleckét illetve a könyörgéseket. Megint volt alkalmunk Meisner bíboros úr lényegretörő, frappáns prédikációját hallani. A szentmise után napsütésben, régi barokk pompával processzióval végigjártuk a környező tereket, utcákat, a Kolping házhoz is eljutottunk, illetve a K-szoborhoz. Az ebédet követően német barátaink hajókirándulást szerveztek a Rajnán és fogadást a Csokoládémúzeum épületében.
Pénteken újra a kiscsoportos munkáé volt a főszerep. Megfogalmaztuk, hogy meddig jutott el a Kolping Szövetség a kitűzött cél elérésében és miben kell változtatni, mit és hogyan lehetne jobbítani. A különbözőségünkben nehéz volt összefésülni a dolgokat, de a hit, ami összeköt bennünket, áthidalta az akadályokat.
Rengeteg barátság szövődött, sokan ismerték egymást és örültek a találkozásnak, sokan most látták egymást először, de úgy társalogtak, mint régi barátok. Az este Hubert Tintelott úr búcsúztatójával zárult, aki egy igazán sikeres életet mondhat magáénak. A kontinensek résztvevői saját műsorral kedveskedtek, volt alkalom a beszélgetésre, vidámságra, táncra. Végülis az testesült meg, amiért dolgozunk, amiért együtt vagyunk, amit Kolping mondott: együtt dolgozni, élni, tanulni és ünnepelni.
A közgyűlés szombaton délelőtt Kolping sírhelyénél a Minorita templomban tartott szentmisével zárult, ahol Dillinger főprézes úr Adolf Kolpingnak a pápától kapott miseruháját viselte. A magyar küldöttség ezen már sajnos nem vehetett részt.
Élménybeszámoló a pécsi Kolping ifjúsági táborról.
Első kolpingos kirándulásom során Pécs városát és egy nagyszerű kolpingos fiatalokból álló csapatot, valamint a helyi kolpingos közösség vendégszeretetét sikerült közelebbről megismernem.
Az első (ismerkedő) estén nem volt szerencsém részt venni, ezért csak elmondások és a másnapi nagy mosolyok alapján tudok arra következtetni, hogy mennyire jól sikerült, viszont a székesegyház és a püspöki palota szépségeit már saját szememmel tudtam csodálni. Ezt követően egymás után sorakoztak az érdekesebbnél érdekesebb programok, kezdve a római kori temető maradványaival, a nagyszerű Pécset bemutató idegenvezetésen át egészen a Zsolnay negyedig. A programban ugyanakkor szerepet kapott a lelki feltöltődés is, melyről minden nap egy-egy szent mise gondoskodott. Az intenzív programnak köszönhetően nagyon sokat láttunk Pécs kulturális örökségéből, de ugyanakkor nagyon el is fáradtunk, ezért a másnapi orfűi aqua parkban eltöltött néhány óra sokaknak jó pihenési lehetőséget biztosított két csúszdázás között. A sok nagyszerű eddigi program dacára még is úgy gondolom, hogy a legmaradandóbb élményt a többség számára a szombat esti szekszárdi borkóstolás nyújtotta, ahol nem csak néhány üveg bor, hanem kis híján a házi gazda lánya is elkelt…
Korábban nem is sejtettem, hogy Pécs ennyi szépséget rejteget magában, és nagyon örülök, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt ennyi mindent láthattam (és tapasztalhattam) belőle és környezetéből. Maga a kirándulás ugyanakkor nem csak Pécs szépségeinek bemutatásáról szólt, hanem arra is rámutatott, hogy a Kolping egy nagyszerű, országhatárokon (lelkes német és vajdasági kolpingos fiatalok is részt vettek a kiránduláson) átívelő közösséget foglal magában, melynek jó a részesének lenni.



Sajtóközlemény

Ünnepi megemlékezés Kolping Adolfról,  a Katolikus Legényegylet, a Kolping mozgalom alapítójáról.
„Az égből tájékozódott, miközben mindkét lábban a földön állt. A Szentírás szavával szólva: a világban volt, de nem a világból való.  Kolping imádkozva dolgozott és dolgozva imádkozott. Az imádságban Istent úgy élhetjük meg, mint aki segítve fordul az emberekhez, és ez a tapasztalás az embertárs iránti szolgálatra késztet.  Adolf  Kolping nagy szociális tette  ebben gyökerezik: a tettek misztikusa volt! Ez az ő személyes karizmája és üzenete számunkra. Az egyház azért emelte őt az oltár tiszteletére, hogy világosabban lássuk, milyen lehetőségeink vannak az Isten kegyelmével való együttműködésre a hétköznapi életünkben.”
Részlet II. János Pál pápa boldoggá avatási beszédéből.
Adolf Kolping 1813. december 8-án a Köln melletti Kerpenben egyszerű juhászcsalád negyedik gyermekeként. Szegényes körülmények között nőtt fel. Az elemi iskola elvégzése után a cipész mesterséget tanulta ki, és ebben a szakmában dolgozott tíz évig. 23 évesen iratkozott be gimnáziumba és hihetetlen belső energiáit mozgósítva, sikeresen leérettségizett. Közben véglegesen megérett benne a papi hivatástudat. Kölnben és Bonban végezte teológiai tanulmányait és 1845-ben szentelték pappá. Mint káplán Elberfeldben dolgozott és itt ismerkedett meg az iparos legények sanyarú sorsával. Kölnbe való áthelyezésekor már igazi élethivatásának tűzte ki, az iparos legényekkel való foglalkozást. Kölnben 1949. május 1-én hét iparos legénnyel alapította meg a „Katolikus Legényegyletet”, mely fáradhatatlan tevékenysége folytán 1865-ben már 25000 taggal működött, több mint 400 egyesületben, Európa számos országában és Észak-Amerikában is. Az állandó túlfeszített munka felőrölte életerejét és 52. születésnapja előtt, 1865. december 4-én elhunyt.
A katolikus legényegylet megalapításával a fiatalokat ki akarta vezetni elszigeteltségükből, életük sikeres megoldásához kívánt segítséget nyújtani, közös művelődés, és önsegélyezés megszervezésével. A társadalom megváltoztatását az egyes emberek megváltoztatása által akarta elérni. Célja elkötelezett keresztények nevelése volt, akik képesek felelősen helytállni a családi életükben, a hivatásukban és a társadalomban. Szándéka szerint a kereszténységet életszerűen és bátran be kell vinni a gyakorlati életbe.
Magyarországon 1856 májusában a Belvárosi Főplébánia templomban személyesen alapította meg az első egyesületet. (a templom falán az MKSZ emléktáblája hirdeti a jeles eseményt). Ma Magyarországon 72 Kolping Család Egyesület működik, plébánia közösségekhez kötődve.
Másfél évszázad folyamán a politikai, társadalmi és gazdasági viszonyok sokat változtak. Fontos ezért egy mozgalom számára, mely megnevezésében is az alapítójára hivatkozik, hogy Kolpingnak a társadalmat megújítást célzó eszméiből mi bizonyult időtállónak.
Mai körülmények között változatlanul fontosak:
1. A közösséget ápolni, közös célokért összefogni.
2. Vallási és világnézeti eligazítást adni.
3. Felebaráti szeretet és szolidaritást gyakorolni.
4. Felsősséget vállalni a társadalom fejlődéséért.
Kolping Adolf eszméi ezért ma is időszerű mindazoknak, akik személyes keresztény küldetésük megvalósítására törekednek és keresztényként környezetük átalakításában felelősen részt vállalnak.
„Az
A magyar Kolpingosok nagy családja 2013. október 26-án 10 órakor a Belvárosi Főplébánia Templomban hálaadó szentmisével emlékezik Alapítójának, 200. születésnapjára.
Isten áldj a tisztes ipart!
Isten áldja kezünk munkáját!

2013. október 17.
Magyar Kolping Szövetség